4. rész Készülődés

Meghoztam kicsit később mint ígértem de itt van. Remélem tetszik! Örülnék ha visszajeleznétek. :D

- Úgy látszik, tetszik neki a Csipesz!- mondta fülig érő mosollyal Tom

- Igen, de nekem nem tetszik. – mormogtam

- Majd hozzá szoksz.

Szóval Csipesz… Hát mit ne mondjak. Még jó hogy nem ruhacsipesz. De hogyha a kiscicámnak tetszik…

Közben mentünk le a nappaliba, kezembe kiscicámmal.

- Van itthon valami kajád?- kérdezte Tom hasát fogva ami megkordult.

- Benézek a hűtőbe. – mondtam, majd bementem a konyhába, de elnevettem magam hasa megszólalására. Letettem a cicám a földre, egy kis pokrócra, amit hoztam magammal – Hát, nincs nagy szerencséd azt kell mondjam.

- Ne mond, hogy nincs kajád! – nézett rám szúrós szemekkel.

- Pedig sajnálattal kell közölnöm a hűtőben még sajt sincs. – Az mindig van, itthon mert egyszerűen imádom a sajtot.

- Nincs, mit tennünk elmegyünk hozzánk és ott eszünk!- mondta egy nagy vigyorral az arcán

- De a cicusom! Hova tegyem addig?- mondtam szomorúan

- Hozd magaddal! Nem lesz semmi baja, ha mi adunk neki tejet, és ha este megyünk bulizni nálunk is hagyhatod. Betehetjük a szobámba, ha úgy jó neked.

- Áááá de jó ötlet ott legalább nem történhet semmi baja! Imádlak – Ugrottam bele a nyakába.

Felöltöztünk kezembe vettem cicusomat meg a pokrócát és elindultunk. Tomék háza tőlünk 5 perc gyaloglás.

Odaértünk nem volt senki otthon.

- Vidd fel a cicát a szobámba én meg keresek valamit a hűtőbe! – Mondta Tom majd kezembe a macskámmal és a pokróccal felmentem. Tom szobájába, mint mindig rend volt. Thomas nem szereti, ha rendetlen a szobája.

Leterítettem a pokrócot és rátettem a cicám.

- Ashe itt egy kis játék Csipesznek. – Jött be Tom a szobájába kezében egy macskajátékkal. Volt nekik egy időben macskájuk csak elhunyt nem is olyan régen.

- Örökbe odaadom neked, vagyis nektek. Nekünk már úgysincs szükségünk rá. – mondta Thomas kicsit szomorúan.

- Figyi még lehet kismacsekotok, nem kell ideadni, tudok venni.

- Amúgy mennyibe fájt? – kérdezte szemöldök húzogatva

- A csaj ideadta 50 fontért.

- Az nem is olyan drága. Még jó hogy csak ennyi volt mert nem lesz pénzed mire hazaér az apád.

- Jaj!!! Annyi pénzt adott, hogy nekem elég lenne 1 hónapig is.- mondtam váll rándítva

- Na de most már menjünk enni, mert farkaséhes vagyok.

- Jól van. – Bezártuk a szoba ajtaját, hogy Csipesz ki ne tudjon majd jönni. Majd lementünk a konyhába.

- Nem csinálnál nekem 2-3 szendvicset édes? – kérdeztem Tomtól

- Nem gondolod, hogy nem vagyok a csicskád, drágám? – szerettük Tommal így becézgetni egymást, ha kettesbe voltunk, de nem kell félreérteni!- Amúgy meg van itthon meleg kaja. –mondta boldogan - Azt hiszem anya nem rég ment el itthonról. – gondolkodott hangosan

- Ááá de jó már úgyis untam, hogy ebédre mindig hideg kaját ettem.

Tom szedett magának a levesből majd én is. Amúgy nem nagyon szoktam levest enni, rég még utáltam a leveseket, de mióta Tom át szokott hívni magukhoz enni azóta megszerettem a leveseket. Főképp anyukájának a paradicsomlevesét. Most is az volt.

- Anyukád tudta hogy jövök? – kérdeztem legjobb barátomat hatalmas mosollyal az arcomon

- Nem! Tudod másnak is kedvence a paradicsomleves! Nem csak neked lehet az!- mondta Tom elismerően – Kérdezte, hogy mit szeretnék ma ebédre és amúgyis megkívántam és anya megcsinálta.

- Szóval te nem tudod megcsinálni ezért anyucit meg kell erre kérni? – kérdeztem majd kinyújtottam rá a nyelvem

- Gonosz vagy! Csak tudtam, hogy ma délelőtt nem leszek itthon.

- Áh már értem. Már jövőbe látó is vagy? – próbáltam incselkedni vele – Megmondaná, nekem kérem, mit hozz majd nekem a Télapó, jaj még azt is, hogy mennyi pénzt fogok kapni mikor kiesik a második tejfogam. – mondtam, de a végét már nem bírtam ki röhögés nélkül

- Nem vagy vicces! Amúgy meg anyu ajánlotta fel, hogy megcsinálja. – mondta védekezésképp

Letettük magunk elé a levesünket és elkezdtük enni. Tom csinált hozzá grillezett sajtot amit pirítós közé rakott. Evés közben nem beszélgettünk. Miután megettük a levest elmostam a tányérokat míg Tom megcsinálta az ő és az én salátámat.

- Öhm, Ez nagyon jól nézz ki! – jelentettem ki mikor megláttam

- Köszönöm. – Köztudott, hogy Tom szeret szakácskodni és nagyon is jól csinálja, de zenélni is szeret. Ezért nem tudja melyik pályát vállalja. Most mindkét dolgot csinálja. Dolgozik egy étterembe, egy nagyon előkelő étterembe… Hetente ötször kell neki bemenni. De mellette van egy bandája és még egyetemre is jár. Szülei mindkét dologba támogatják, ami sokat jelent neki. Persze, mi barátai is támogatjuk.

- Együüünk! – kiáltott fel meghúzva az „ü” betűt

- Jól van, na! De előbb viszek fel Csipesznek tejet!

- Hallom megbékéltél ezzel a névvel!!!

- Honnan? – kérdeztem meglepetten. Tényleg kezdem picit megszokni

- Hangleejtésed teljesen más. Meg már régóta ismerlek…

Erre csak sóhajtottam. Kértem egy kis tálat és kivettem a hűtőből, a tejet és öntöttem bele egy kicsit, majd felvittem.

- Ha kiborítja, te törlöd fel! – kiabálta fel

- Megértettem! – ordítottam vissza

- Ja, és siess!

Letettem a tálat. Kiscicám aranyosan odaballagott a tálhoz és elkezdte nyalogatni a tejet. Otthagytam bár nem sok kedvem volt otthagyni.

- Itt vagyok. - Leültem a székre és megettük a másodikat. Tom elmosogatott, míg én visszamentem Csipeszhez. Addig, amíg ettünk ő is elpusztította a tejet. Kezembe fogtam a tálat és kinyitottam az ajtót, de az ajtó előtt Tom állt. Biztos csak beakart jönni, mert amikor kiléptem mit sem gondolva nagyon közel volt az arca az ajtófélfához. Ezért is lehetett, hogy majdhogy nem összeért arcunk.

- Bocsi nem tudtam, hogy most akarsz kijönni. – Mondta picit piros arccal.

- Semmi baj. – mondtam én is kicsit elpirulva. Bekell vallanom Tom egészen jól néz ki, de ő csak a legjobb barátom lehet, mert én nem bírnám ki ha szakítás után esetleg rosszba lennénk.

Levittem gyorsan a konyhába a tálat és el is mostam. Felmentem és láttam, hogy Tom játszik Csipesszel. Szegény biztos hiányzik neki Dufi. Dufi aki elhunyt. Ő volt Tom macskája. Együttaludtak mindig.

- Itt hagyhatom, amíg én is elkészülődök vagy vigyem magammal. – Biztosan nem tudta, hogy ott nézem őket mivel kicsit felugrott.

- Menj a jó, tudod hova! Mikor jöttél fel, nem is hallottalak? Amúgy itt hagyhatod, mivel nálad találkozunk.

- Már egy jó ideje. Jaj, tényleg. Akkor én elmentem! De előtte. – Odamentem Csipeszhez és megsimogattam, majd megpusziltam kis orrát.

- Na, akkor elmentem, várlak nálunk!

- Szia! Nélkülem el ne induljatok! – megöleltük egymást és elindultam lefele

Kimentem és hazafele vettem az irányt. Gyorsan hazaértem. Az óra fél 5-öt mutatott. Jól elment az idő. Felnéztem Twitterre, de nem volt semmi érdekes. Picit lefeküdtem pihenni. Beállítottam az órám hogy hatkor keltsen fel. Legalább tudok bő egy órát aludni. Elkészülök egy óra alatt.

Lefeküdtem az ágyra és hamar el is kapott az álom.

„White lips, pale face   Breathing in snowflakes    Burnt lungs, sour taste    Light's gone, day's end  Struggling to pay rent    Long nights, strange men”

Szólalt meg telefonomon az ébresztő. Gyorsan kinyomtam és bementem a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Megcsináltam a hajam, ami azt jelentette, hogy kissé begöndörítettem. Tettem fel egy kicsit merészebb sminket, mint szoktam. Felvettem a ruhát. Mikor épp kész lettem csöngettek. Lementem és kinyitottam az ajtót. Sarah és Troy álltak az ajtóban.

- Nagyon csinos vagy. – mondta Troy nekem

- Köszönöm. Sarah nagyon jól nézel ki. Mikor vetted ezt a ruhát?- kérdeztem barátnőm, miközben beinvitáltam őket.

- Köszi, de te is csajszi! Kb. egy hete.

Leültek a kanapéra, míg én felmentem az emeletre a telefonomért, kis táskámért és némi pénzért. Kezembe fogtam a magassarkúm. Meghallottam, hogy Thomas is megjött. Becsuktam a szobaajtóm és lementem. Adtam Thomasnak egy nagy ölelést és elkezdtem felvenni a cipőm, de mivel állva nem sikerült leültem a földre és úgy csináltam. Közben észrevettem, hogy barátnőm lefotózta a műveletem. Be kell valljam nem sokszor húzok fel ilyen magas sarkút.

- Ugye nem fogom visszalátni sehol? – kérdeztem barátnőm aki csak nevetett rajtam.

- Áhh, nem csak Twitteren és Instagramon.

- Mutasd! – mondtam mire barátnőm idemutatta nekem. Nem is volt annyira ciki

- Jól van még ez elfogadhatóbb! De miért tűnik sokkal sötétebbnek a hajam? Mindegy induljunk. – A fiúk boldogan felálltak a kanapéról és az ajtóhoz mentek. Biztos örültek, hogy már nem kell többet ránk várni.

Becsuktam az ajtót és elindultunk. Remélem nem lesz semmi gond…