8.rész

Itt vagyok és épp időben! Itt egy nem elég hosszú de nem is rövid rész. Ha minden jól alakul lehet összehozok egy új részt holnap vagy hétfőn! De csak ha jók lesztek és visszajeleztek! :P Tudom gonosz vagyok! Na nem fárasztalak titeket itt a rész! 

Megijedtem, Dave orrából folyt a vér. Mi a franc történt itt? Szerencsére nem vettek észre. Még kicsit arrébb húzódtam, hogy tudjak hallgatózni, és hogy épp lássam őket.

         - Mi van talán bejön neked ahogy táncolt NEKEM? – kérdezte a „nekem” szót kihangsúlyozva – Akkor meg miért ezt a feladatot adtad neki? – Tom erre csak mérgesen felsóhajtott

         - Vagy talán a legjobb barátodba vagy szerelmes?

Tom erre csak Davet a pólójánál fogva odarántotta saját magához és jó erősen beleütött a hasába. Dave erre fájdalmasan felnyögött. Hirtelen csak annyit láttam, hogy egy erős jobbegyenessel jutalmazta Tom arcát…

         - Álljatok már le! Nem igaz, hogy ezt csináljátok! – Mondtam és védelmezően Dave elé álltam.

         - Szóval inkább őt véded, mint engem?!

         - Még neked áll feljebb? Te kezdeményezted! – mondtam kissé hangosan és megfogtam Dave kezét és magam után húztam fel az emeletre. Mikor a nappaliba értem láttam, hogy senki semmiről nem tud. Szerencsére. Leültettem az ágyamra Davet és hoztam a fürdőszobából vattát.

         - Az én hibám! Én mentem oda hozzá, én hagytam neked ezt! – Nem hagytam, hogy tovább beszéljen, befogtam a kezemmel a száját. Elállítottuk az orra vérzését és kentem valami krémet a hasára, hogy annyira ne fájjon neki holnapra. Lefektettem, mikor menni akartam visszahúzott és együtt feküdtünk a franciaágyamba. Szembefordultam vele és megpusziltam a homlokát!

         - Figyelj Ashe! Amit mondtam az így igaz! Én nem így szeretném a kapcsoltunkat elkezdeni! Eljönnél velem valahova?

         - Veled persze hogy elmegyek! – mosolyogtam rá, majd elforduljak, hogy leoltsam a villanyt. Adtam neki egy puszit a homlokára. Nem érdekelt akkor semmi. Az se, hogy most a többiek teljesen tönkre teszik a házat vagy sem, csak élveztem, ahogy karjai között fekszek. Az illata egyszerűen émelyítő volt. Ahogy simogatta a hajam álomba ringatott.

Másnap nem is volt annyira nagy kupi a házba. Páran aludtak egy-egy helyen, valaki a fotelen a másikon, valaki a konyhába az asztalra dőlten. Nem hiszem, hogy kényelmes lett volna. Sarahék a vendégszobában voltak, mivel csak nekik adtam szobakulcsot. Akik maradtak segítettek feltakarítani. Meg kell jegyeznem rendes társaság. Egy valami miatt fúrta a kíváncsiság az oldalam.

         - Troy! Thomas merre van?- kérdeztem tőle miközben kettesbe mentünk, hogy vigyük ki a szemetet.

         - Franc tudja! De ha megtalálom, neked megígérem hogy megölöm!

         - Mi? Mit tett? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel

         - Miután ti Davel nem jöttetek mi folytattuk a játékot és azt a feladatot kaptam hogy vágjon engem jól középen. – mosolygott de láttam az arcán hogy nem volt kellemes érzés. – Amúgy miért kérdezed?

         - Áá csak mivel nem láttam most és általában itt szokott maradni segíteni ezért kérdeztem.

Felmentem a szobámba miután mindenki elment.  Szegény Csipeszem elhanyagoltam mostanában ezért úgy gondoltam ami maradt a napból ráfordítom. Ő feküdt a kis pihe puha ágyába. Mikor leguggoltam mellé kis szemeivel rám nézett.

Nagyon aranyos volt.

A héten sokat kellett tanulnom, de a munkahelyen nem volt szerencsére sok baj. Hétfőn apám felhívott, hogy tudassa velem talán 1-2 hét és itthon lesz. De tett a kártyámra pénzt. Kérdezett Ben felől. Lehet nem volt jó de elmondtam neki, hogy szakítottunk. Kicsit sem volt elragadtatva. Rám csapta a telefont.

Szerdán este elmentünk Davel a közeli parkba. Megtudtam hogy ő egy kis faluból való. És mivel apukája nagyon jó munkalehetőséget kapott így ide kellett költözniük. Benne van egy bandába. De sokszor segít az édesapja munkahelyén. Szombaton is elvisz, valahova csak nem tudom hova.

Thomast nem láttuk egész héten. Csütörtökön az édesapja bejött az igazgatóhoz. Mikor meglátott minket, hátat fordított. Tomot hiába hívtuk nem vette fel, vagyis ki volt kapcsolva. Idegesített minket hogy mi történhetett. Sarahék se tudtak semmit. Jaj el ne felejtsem. Bennel pénteken beszéltem. Élvezi a munkát csak keveset tud zenélni. Van egy csaja. Mit ne mondjak jó hamar.

Pénteken délután elhatároztam magam hogy elmegyek Tomékhoz.

         - Mi a franc? Nem igaz, hogy senki sincs itthon! – bosszankodtam mikor már kb 20 perce ott álltam. – Úristen de hülye vagyok! Hiszen nekem itt van a kulcscsomómon a kulcsuk. – jutott az eszembe és kicsit rácsaptam fejemre a felismerésre

Benyitottam, síri csönd volt az előszobába. Bezártam az ajtót magam mögött és bementem a nappaliba.

         - Áh tényleg le kéne vennem a cipőt. – jutott eszembe

Mikor a lépcsőhöz értem halottam a tv hangját. Felmentem az emeletre és bekukucskáltam Thomas szobájába. Ott feküdt az ágyon a tvre meredve, falfehéren, táskás szemekkel.

         - Tom úgy hiányoztál! – ugrottam be az ajtón, kicsit boldogan és odamentem az ágyához.

         - Miért nem vetted fel a telefont? Miért vagy ilyen sápadt? Mi történt? Kérlek, mondj valamit! – kértem, de ő csak nézett. Pár perc némaság után megszólalt.

         - Ashe én nagyon sajnálom… - mondta könnyeivel küszködve