9.rész

Hellosztok! Gondoltam mivel tele van a fejem ötletekkel így írok egy részt hamarabb. És mivel ma van egyik barátnőmnek a szülinapja, ez az egyik ajándékom! Be happy! Boldog Születésnapot Dodónak! szeretés van! ♥

- Tom mit sajnálsz? - Kérdeztem tőle kicsit idegesen

- Bocsánat de szüleim megtiltották, hogy hozzátok szóljak. - mondta könnyes szemmel

- De miért?

- Azt hitték ti miattatok volt!

- Te miről beszélsz? Ne kertelj!- kérdeztem tőle kicsit idegesen

- Nem mondta nektek el apám? Oh annyira hülye voltam. Mi a francot képzeltem, hogy ez segíteni fog. Emily miatt ohh.- csapott szájára. Felismerte hogy hangosan gondolkodott.

- Semmit nem mondott, de ez mi a franc amit mondasz és miről tehet Emily? Ha valamit tett én nem tudom, mit csinálok!- Tom csak idegesen nézett rám. Nem szólalt meg

- Szólalj már meg nem érted! - kiabáltam rá

- Ashe ne legyél mérges kérlek!

- Miért ne lennék mérges? Nem mondod el mi volt, csak nézel rám mint egy hülyére.

- Nyugodj már meg én is mérges vagyok rád!

- Mi? Miért? Én hívtalak! Te nem vetted fel a telefont! Nem jelentkeztél!

- Emlékezz vissza a múlt hétre! Ahogy megvédted a kis Davedet! Ahogy rám néztél akkor. - láttam, hogy keserűen visszaemlékez a történtekre

- Figyelj! Te adtad azt a feladatot! Amúgy meg miért vagy féltékeny? Talán bejövök neked?- mondtam, de hamar megbántam - Thomas bocsi, nem akartam én csak elragadtattam magam!

- Nem ez most övön aluli volt! Ezt nem kellett volna!

- Tom tényleg elnézést!

- Ashley most menj el kérlek! - még sose hívott így

- Tom kérlek! - ő csak visszafordította a fejét a tv irányába és kimentem a szobájából

Lent felvettem a cipőm. Épp nyitottam ki az ajtót mikor Tom leszólt, épp hogy hallottam azt hittem megbocsájt...

- Ashley hagyd itt légyszíves a kulcsaid amik idevalóak!

- Mi? Ez nem lehet! Nem! Nem!- suttogtam

Letettem a kulcsokat a pultra és kimentem. Nem hittem el mit mondott. Hazakullogtam. Az ajtónk nyitva volt. És apum kocsija is itt volt. Mi lehet, hogy hamarabb hazajött? Az nem lehet azt mondta még maradnia kell.

- Apa? – kiabáltam

- Igen? Mit akarsz, most sietnem kell! – kiabált ki a dolgozó szobájából

Ledobtam gyorsan a cipőm és odasétáltam a szobához amibe volt és bekukkantottam.

- Miért vagy itthon?

- Itthon hagytam az egyik legfontosabb papírt! Áhh itt is van! – mondta felemelve a papírt.

Visszapakolta a dolgait a fiókjába és megfogta az aktatáskáját és az ajtó kulcsát. Bezárta kulcsra és felém fordult.

         - További jó apu nélküli napokat, kicsim! – mondta és nyomott egy puszit a homlokomra. Olyan gyorsan elment, hogy én nekem időm se volt levegőt venni. Bár igaz most a szívverésem is megállt nem hogy a tüdőm, erre a gesztusra. Csak ott álltam ledermedve, néztem, mint az agyalágyult.

         - M.mo.most mi történt? – nem tudtam felfogni mi történt az elmúlt 10 percben. Igen 10 percig álltam megsemmisülve.

         - Még sose hívtál kicsimnek. Még sose kaptam puszit a homlokomra tőled. Apu! – könnybe lábadtak a szemeim. Nem tudtam csak akkor jöttem rá, hogy a földön ülök sírva mikor valaki próbált felhúzni.

         - Ashe mi a baj? Ugye nem bántott senki? Miért sírsz, mondd el! – mondta közbe a fotelhez húzott leült és az ölébe húzott.

         - Ashe kérlek, mondj valamit. – felkuncogtam olyan jól esett, hogy törődik velem.

         - Hey te most nevetsz vagy sírsz picim? – kérdezte már mosolyogva.

         - Apu! – néztem fel rá egy fülig érő vigyorral

         - Mi? Mi volt? – nézett olyan *most mi a csoda folyik itt fejjel*

         - Úgy hívott, hogy kicsim és megpuszilta a homlokom. Azóta nem kaptam mióta az eszemet tudom.

         - De jó! Örülök, hogy rendbe jött a kapcsolatotok! – mosolygott láttam, hogy az igazi volt.

         - Jó, de ez még nem jelenti azt, hogy minden happy. – kaptam észhez. Eszembe jutott Tom de hogy, hogy azt kérdezhetitek. Hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról.

         - Hirtelen kedélyváltozás tekinthető meg itt! Kérem, figyeljenek, ilyennek szemtanúi nem lehetnek máshol! 

Erre csak gyengén beleütöttem a vállába.  Tettetve a sértődöttet simogatta meg a „fájdalmas” területet. Hirtelen felemelt és ölében felvitt az emeletre. Lábával kinyitotta az szobám ajtóját és letett az ágyra. Odahajolt a fülemhez, már éreztem meleg leheletét a nyakamon.

         - Mi a baj? Mi volt az előbbi? – suttogta a fülembe, kirázott a hideg

         - Tommal összevesztem. A kulcsát is vissza kellett adnom.

         - Miért? Ott voltál nála?

         - Igen. Elmentem, mert aggódtam.

         - De mit tettél hogy a kulcsot is otthagytad?

         - Haha – fájdalmasan felnevettem, fájt, megbántam azt, amit mondtam. Vissza akarok menni az időben. – mondtam neki egy olyan dolgot, amit nem kellett volna.

         - Mégis mit? – érzetem rajta hogy idegesebb lett.

         - Felhozta a múlt hetit. Én meg megkérdeztem miért volt olyan, talán mert tetszek neki. És hát. Huu – ekkor adta meg magát könnycsatornám nem bírta tovább. Dave a legördült könnycseppet letörölte hüvelykujjával és lehelt egy könnyed csókot ajkaimra.

         - Ne törődj most ezzel! Majd megbocsájt! – bólintottam, védelmezően átölelt, és dúdolt a fülembe. Közben egyik tincsemmel játszott. Biztonságban éreztem magam karjai között. Lenézett rám, rám mosolygott és nyomott egy puszit az orrom hegyére.

         - Ashe kérdezhetek valamit?- csillogó szemeibe egy időre eltévedtem. Szerettem elveszni a barna szemeiben, de most máshogy csillogott, mint máskor.

         - Ühüm.

         - Én nem tudok várni több időt! Még randizhatunk de én már akkor beléd szerettem mikor elsőnek megláttalak. – vett egy mély levegőt – Leszel a barátnőm Ashe?

         - Ha ezt nem tetted volna fel, akkor én! Persze! – mosolyogtam rá. – Tényleg az óta?

         - Igen! Ennyire jól titkolom? – vett fel egy pimasz mosolyt

         - Profi vagy! – adtam egy puszit arcára.

Ez után úgy döntött nálunk tölti a nap többi részét. Elvoltunk, még a kismacskám is élvezte, hogy itt volt. 

8.rész

Itt vagyok és épp időben! Itt egy nem elég hosszú de nem is rövid rész. Ha minden jól alakul lehet összehozok egy új részt holnap vagy hétfőn! De csak ha jók lesztek és visszajeleztek! :P Tudom gonosz vagyok! Na nem fárasztalak titeket itt a rész! 

Megijedtem, Dave orrából folyt a vér. Mi a franc történt itt? Szerencsére nem vettek észre. Még kicsit arrébb húzódtam, hogy tudjak hallgatózni, és hogy épp lássam őket.

         - Mi van talán bejön neked ahogy táncolt NEKEM? – kérdezte a „nekem” szót kihangsúlyozva – Akkor meg miért ezt a feladatot adtad neki? – Tom erre csak mérgesen felsóhajtott

         - Vagy talán a legjobb barátodba vagy szerelmes?

Tom erre csak Davet a pólójánál fogva odarántotta saját magához és jó erősen beleütött a hasába. Dave erre fájdalmasan felnyögött. Hirtelen csak annyit láttam, hogy egy erős jobbegyenessel jutalmazta Tom arcát…

         - Álljatok már le! Nem igaz, hogy ezt csináljátok! – Mondtam és védelmezően Dave elé álltam.

         - Szóval inkább őt véded, mint engem?!

         - Még neked áll feljebb? Te kezdeményezted! – mondtam kissé hangosan és megfogtam Dave kezét és magam után húztam fel az emeletre. Mikor a nappaliba értem láttam, hogy senki semmiről nem tud. Szerencsére. Leültettem az ágyamra Davet és hoztam a fürdőszobából vattát.

         - Az én hibám! Én mentem oda hozzá, én hagytam neked ezt! – Nem hagytam, hogy tovább beszéljen, befogtam a kezemmel a száját. Elállítottuk az orra vérzését és kentem valami krémet a hasára, hogy annyira ne fájjon neki holnapra. Lefektettem, mikor menni akartam visszahúzott és együtt feküdtünk a franciaágyamba. Szembefordultam vele és megpusziltam a homlokát!

         - Figyelj Ashe! Amit mondtam az így igaz! Én nem így szeretném a kapcsoltunkat elkezdeni! Eljönnél velem valahova?

         - Veled persze hogy elmegyek! – mosolyogtam rá, majd elforduljak, hogy leoltsam a villanyt. Adtam neki egy puszit a homlokára. Nem érdekelt akkor semmi. Az se, hogy most a többiek teljesen tönkre teszik a házat vagy sem, csak élveztem, ahogy karjai között fekszek. Az illata egyszerűen émelyítő volt. Ahogy simogatta a hajam álomba ringatott.

Másnap nem is volt annyira nagy kupi a házba. Páran aludtak egy-egy helyen, valaki a fotelen a másikon, valaki a konyhába az asztalra dőlten. Nem hiszem, hogy kényelmes lett volna. Sarahék a vendégszobában voltak, mivel csak nekik adtam szobakulcsot. Akik maradtak segítettek feltakarítani. Meg kell jegyeznem rendes társaság. Egy valami miatt fúrta a kíváncsiság az oldalam.

         - Troy! Thomas merre van?- kérdeztem tőle miközben kettesbe mentünk, hogy vigyük ki a szemetet.

         - Franc tudja! De ha megtalálom, neked megígérem hogy megölöm!

         - Mi? Mit tett? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel

         - Miután ti Davel nem jöttetek mi folytattuk a játékot és azt a feladatot kaptam hogy vágjon engem jól középen. – mosolygott de láttam az arcán hogy nem volt kellemes érzés. – Amúgy miért kérdezed?

         - Áá csak mivel nem láttam most és általában itt szokott maradni segíteni ezért kérdeztem.

Felmentem a szobámba miután mindenki elment.  Szegény Csipeszem elhanyagoltam mostanában ezért úgy gondoltam ami maradt a napból ráfordítom. Ő feküdt a kis pihe puha ágyába. Mikor leguggoltam mellé kis szemeivel rám nézett.

Nagyon aranyos volt.

A héten sokat kellett tanulnom, de a munkahelyen nem volt szerencsére sok baj. Hétfőn apám felhívott, hogy tudassa velem talán 1-2 hét és itthon lesz. De tett a kártyámra pénzt. Kérdezett Ben felől. Lehet nem volt jó de elmondtam neki, hogy szakítottunk. Kicsit sem volt elragadtatva. Rám csapta a telefont.

Szerdán este elmentünk Davel a közeli parkba. Megtudtam hogy ő egy kis faluból való. És mivel apukája nagyon jó munkalehetőséget kapott így ide kellett költözniük. Benne van egy bandába. De sokszor segít az édesapja munkahelyén. Szombaton is elvisz, valahova csak nem tudom hova.

Thomast nem láttuk egész héten. Csütörtökön az édesapja bejött az igazgatóhoz. Mikor meglátott minket, hátat fordított. Tomot hiába hívtuk nem vette fel, vagyis ki volt kapcsolva. Idegesített minket hogy mi történhetett. Sarahék se tudtak semmit. Jaj el ne felejtsem. Bennel pénteken beszéltem. Élvezi a munkát csak keveset tud zenélni. Van egy csaja. Mit ne mondjak jó hamar.

Pénteken délután elhatároztam magam hogy elmegyek Tomékhoz.

         - Mi a franc? Nem igaz, hogy senki sincs itthon! – bosszankodtam mikor már kb 20 perce ott álltam. – Úristen de hülye vagyok! Hiszen nekem itt van a kulcscsomómon a kulcsuk. – jutott az eszembe és kicsit rácsaptam fejemre a felismerésre

Benyitottam, síri csönd volt az előszobába. Bezártam az ajtót magam mögött és bementem a nappaliba.

         - Áh tényleg le kéne vennem a cipőt. – jutott eszembe

Mikor a lépcsőhöz értem halottam a tv hangját. Felmentem az emeletre és bekukucskáltam Thomas szobájába. Ott feküdt az ágyon a tvre meredve, falfehéren, táskás szemekkel.

         - Tom úgy hiányoztál! – ugrottam be az ajtón, kicsit boldogan és odamentem az ágyához.

         - Miért nem vetted fel a telefont? Miért vagy ilyen sápadt? Mi történt? Kérlek, mondj valamit! – kértem, de ő csak nézett. Pár perc némaság után megszólalt.

         - Ashe én nagyon sajnálom… - mondta könnyeivel küszködve

7. rész

Sziasztok meghoztam a részt! Kicsit rövidebb lett de nem nagyon volt ihlet. Mostantól megpróbálom péntekre vagy szombatra hozni. Köszönöm szépen a több mint 250 oldalmegtekintést és a 2 feliratkozót! Nagyon jól esik! Kicsit megváltoztattam a kinézetet nekem ez kicsit jobban tetszik! 

- Ash Mizuu?? – kérdezték egy tömegként egyszerre, majd bejöttek

Én még mindig lesokkolva álltam az ajtóban. Hogy kitől vagyis inkább kiktől… Mivel nem láttam csak mikor a többiek elkezdtek beszállingózni.

         - Emily hogy-hogy itt vagy? És te Dave? – bár az utóbbinak örültem, bár hogy nem vártam az biztos. De Emily… Nem akarom látni. Azok után, hogy a héten hányszor becsapta Tomot. Féltem tőle. Néhányan még eljöttek a múltkori bowlingról.

         - Ashe, jó látni! – jött oda hozzám Dave, majd megpuszilta az arcom és megölelt. Nagyon jól esett.

         - Hmm… A legjobb üdvözlés! – villantott egy féloldalas mosolyt, majd egyik kezét átrakta a vállamon. Bementünk a nappaliba ahol már Sarahék nagyban elterültek a kanapén. Valaki betett egy CDt és maxra felvette a hangerőt.

         - Nézd Ashe hoztunk néhány üveg piát! – nem tudom ki volt… bevallom rossz a névmemóriám.

Egy ideig beszélgettünk, akiket nem ismertem megismertem. Kissé sok alkohol volt bennem már…

         - Mit gondoltok egy kis üvegezéshez? – kérdezte Emily

         - Én nem na… - kezdtem bele

         - Jaj Ash jó lesz! – bíztatott Sarah egy gyanús mosollyal az arcán..

Felálltam, de már Dave hozta is az üveget. 

Körbeültünk majd elkezdtük játszani. Még az elején szerencsére nem nagyon pörgött rám, vagy ha igen lájtosabb feladatok voltak.

         - Ash baba te jössz! – szólt rám Tom, mivel felém mutatott az üveg.

         - Ahh – sóhajtottam egy nagyot kissé idegesen, tudtam, hogy nála nem várhatok jó dolgokra…

- Felelsz vagy mersz? Jaaa – húzta egy kicsit el az „a” betűt, ami idegesített. – hogy neked már nincs felelésed… - igen már elhasználtam azt az egyet is, mert féltem hogy valami hülyeséget kell csinálnom, de most jobban félek… gondolhattam volna erre… - Akkor mersz! Lássuk csak! Járj öltáncot Davenek! De ne előttünk, vagyis én megyek ellenőrizni! – mondta perverz mosollyal. Mi vagyok én?

- Tudom, hogy megcsinálod, mert ha nem iszol és utána csak durvább feladatokat adunk! – Szóval fenyeget.  Bár nem mondtam, hogy nem csinálom meg, mivel van bennem annyi alkohol…  meg nagyon is bejön Dave mióta találkoztunk…

         - Gyere Dave – Szóltam rá miközben álltam fel.

 Kicsit nehézkes volt a járással együtt. Megfogtam a kezét és húztam felfele a lépcsőn. Egyszer meg is botlottam de Dave megfogott. Tom gyorsan utánunk futott miután valamit még megbeszélt Sarahval. Már most látom, hogy hülyeséget csinálok! De nem csinálhatom vissza mivel rábólintottam. Ahhoz képes, hogy mennyit ittam milyen bölcs vagyok…

Többiek lent visszakapcsolták a zenét és táncoltak. Tom leültette Davet a karfás székembe és ráparancsolt, hogy nem érhet hozzám… Komolyan úgy éreztem magam mint egy sztriptíz bárba.

         - Menj be a fürdődbe és vedd le a nacid! A felső maradhat.

         - Mi vagyok én? Erről nem volt szó!

         - Tudod általában az öltáncot fehérneműben kell előadni! Csak én kedvezek neked! De ha akarod már most leveheted a felsőt!

         - Mi az hogy már most? Ne mond hogy? Tom utállak! – Ideges voltam, nagyon!

         - Nem leszek bent csak az elején!

         - Perverz állat! – mondtam és belerúgtam a hátsó fel tájába miközben már a felsőmet vettem le! Egyszer élünk, és ha most nem próbálom, meg nem tudom mi lesz! Bár biztos nem fogok másnap emlékezni, ha meg igen akkor lehet, megbánom.  

Tom bement a szobába én meg leöltöztem fehérneműbe. Még sose csináltam ilyet.

Kinyitottam a fürdőszobaajtót szép lassan és riszálva magamat odatipegtem Davehez. A tekintetével szinte égetett. Többször is végignézett rajtam. Mikor megláttam a kis perverz mosolyt az arcán bátrabban kezdtem riszálni magam. Mikor odaértem láttam keze oda van kötve szegénynek. Adtam egy puszit a szájára. Végigsimítottam a felsőtestemen, és ahogy tudtam ringattam csípőm. Megfordultam és csípőmet mozgatva kissé hozzáérve ágyékához. Éreztem leheletét a nyakamon.

         - Tudom, hogy te se akarod ezt! Ne értsd, félre jól esik, de ezt holnapra megbánod!

         - Nem hiszem, hogy megengedtem volna, hogy beszélj! – mondta Tom kicsit idegesen. Hogy hallotta meg azt, amit Dave mondott? Ő csak suttogott. Rápillantottam Thomasra, ahogy nézett félelmetes volt, szemei sötétebbek voltak, sose láttam még így.

         - Folytasd! – parancsolt rám kicsit mérgesen Tom. Tényleg rémisztő volt.

Tovább ringattam magam, hajamat átdobtam a másik oldalra és továbbtáncoltam. Beleültem Dave ölébe és végigcsókoltam a nyakát. Egyszer csak egy nagy csapódást hallottam mire kicsit megijedtem így felpattantam. Tom kiment a szobából. Kikötöttem Dave kezét, és visszamentem volna felöltözni, de Dave visszarántott magához. Szemében vágy tükröződött, mikor belenéztem. Magához húzott és megcsókolt jó hosszan és intenzíven. A gyomromban valami furát éreztem érintése gyanánt.

         - Mióta vártam erre. – motyogott a számba

         - D Dave – próbáltam megszólalni nem nagy sikerrel mivel a nyakam csókolgatta. Jól esett. Az ágyra lökött és rám mászott. Nem gondoltam, hogy ő ilyen. Állvonalam csókolgatta, majd áttért a nyakamra és még jobban lefele haladt. Érintése nyomán bőröm forró lett. Ilyet még Bennél sem éreztem. Bár nem mintha kerültünk volna ilyen helyzetbe. Hagyott néhány nedves csókot a hasamon is. Hirtelen megállt és felállt.

         - Ezt nem lehet! Nem így akarom elkezdeni ezt! – és kiviharzott a szobából. Odamentem gyorsan az ajtómhoz. Hallottam, ahogy lent kérdezgetik, de nem válaszolt. Gyorsan felvettem egy kisruhát, ami a kezembe akadt és lerohantam. A nappaliba nem volt se Dave se Tom, ezért bementem a konyhába. Mit ne mondjak nagyon meglepődtem attól, amit láttam.

6.rész

Sziasztok! Szombatra terveztem de csak ma jött össze.. Sajnos , na mindegy itt van az a lényeg. Örülnék legalább egy feliratkozónak... :DD Itt a rész :

Kinyitottam az ajtóm, ami előtt Tom állt kezében a cicámmal.

- Hogy gondoltad, hogy csak úgy eltűnsz? Mi a francért nem szóltál, hogy eljössz? Egyáltalán, hogy jutottál haza? – kiabált rám közben letette a földre Csipeszt

Félszegen rámutattam Davere.

- Ja, Dave hozott haza? – kissé levette a hangerejét közbe bejött

- Igen én kísértem haza, mivel nem volt a legjobb állapotba! De ugye nem gondoltad, hogy leugatod a fejét ezért is? Amúgy meg te se tudtad volna hazahozni, mivel nem voltál magadnál… - ekkor kérdően ránézetem Tomra majd Davere

- Jól van na csak megijedtem mivel Ash nem figyelte az utat. – tette mag elé védekezésképpen a kezét Tom

- Nyugodtan veszekedjetek, én elmegyek zuhanyozni.

Felsiettem a szobámba otthagyva őket. Engem nem érdekel, mit kezdenek. Bementem gyorsan a fürdőszobámba és megnyitottam a vizet. Levetkőztem és beálltam a forró víz alá. Nagyon jól esett. Gondoltam megmosom a hajam is. Kb. 20 percig mosakodhattam. Mikor már mostam ki a sampont a hajamból levertem hirtelen a szappanom és sikeresen ráléptem, majd elcsúsztam.

- Áúúcs. – kiáltottam fel mikor bevágtam a fejem. Nem elég, hogy még a piától még ettől is fáj most már. Gyorsan felálltam, kiszálltam a zuhanykabinból és magamra csavartam a törölközőm, a fejemet fogva. Nagyon fájt.

- Ash minden rendbe van? Egy nagy dübbenést hallottunk. – Dörömbölt az ajtón Tom

- Minden rendbe csak elestem. – Lépkedtem ki a fürdőből közben elhaladtam Tom mellett és gardróbom mögé álltam

- Valamidet beütötted?

- Jaj Apa semmi bajom! De kaphatok ide azért puszikát? – nyújtottam rá a nyelvem, közben felvettem a ruháim, majd leültem az ágyra

- Igen! De ne viccelődj, mert lehetett volna komolyabb bajod. – Felálltam, hogy megöleljem, de megszédültem és visszahuppantam az ágyra.

- Aha Persze és semmi bajod nincs! Ki is hitte el? Bújj be az ágyba és hozok neked teát vagy kakaót.

- De meg kéne szárítani a hajam. Ja és teát kérek. – inkább nem ellenkeztem vele…

- De kis válogatós! Gondolom, fáj a fejed szóval hozok gyógyszert is.

Lerohant a lépcsőn én meg néztem ki a fejemből. Nagyon fájt a fejem.

- Mindjárt kész a teád és Dave felhozza. – mosolygott rám

- Köszönöm! Amúgy mi történt a bulin, miután smároltatok Emilyvel? – húztam fel szemöldököm

- Mi? Láttad? – kérdezte zavartan

- Bár ha Emily szemszögéből nézzük, szerintem azt se tudta mit csinál…

- Ja hát igen… - mondta kissé szomorúan

- Mi a baj? Tetszik vagy miért így mondtad? – kérdeztem tőle aggódva

- Igen… Régóta találkozgatunk, de így még nem ismertem meg… Itt volt az ideje…

- Fel a fejjel majd találsz valaki jobbat! – veregettem meg a vállát

- Itt a tea és a gyógyszer!!!- jött be mosolyogva Dave. Mikor megláttam a bögrét a kezében felnevettem, majd Tom is mikor észrevette

- Valami rosszat tettem? Mi van leöntöttem magam? – Nézett le magára Dave

- Jaj…. – fújtam ki a levegőt, hogy értse, mit mondjak

- Annak a bögrének története van – mondta Tom

- Jól van! – Dave váll rándítva megvárta, míg megiszom a teát és bekapom a gyógyszert

- Na én most megyek majd hívlak!- kacsintott rám

- Köszönök mindent! Rendben!

- Sziasztok!- ezzel le is ment

Majd egy ajtócsapódás és csend. Tommal elterveztük, hogy filmezni fogunk. Rendeltünk pizzát és betettünk filmeket.

         - Mi volt a bulin Davel? Hogy-hogy vele jöttél haza? – kérdezte kíváncsian de én egy váll rándítással és hogy hosszú elintéztem mivel most jobban érdekelt a film. Ezek után nem nagyon beszéltünk

Olyan 7 fele hazament. Én leültem tanulni.

*5 nap múlva

Lassan hogy egy hete elment apa de még nem jelentkezett. A hetem jó volt nem kellett annyit tanulni. A kiscicám már megszokta az új helyét. Sarahékkal beszéltem, hogy ők hogy érezték maguk a buliba. Azt mondták ők hamar elmentek, nem érezték maguk olyan jól. Ja persze meg még ezt be is vesszük… Ők is rákérdeztek. Mondtam, hogy jól elvoltam Davel. Apropó Dave minden nap beszélünk. Ugyebár ő nem a mi sulinkba jár így nem tudtunk nagyon találkozni, de Szombatra egy kávézós délutánt betettünk. Bennel is beszéltem, jól érzi magát kint, bár kevés ideje van a zenélésre eddig. Ma egy olyan baráti összeülős este lesz. Kerestem munkát, és találtam is egy zeneboltba. Mivel utolsó éves vagyok a gimibe ezért csak szerdán és pénteken kell bemennem.

         - Sziasztok – üdvözöltem munkatársaim

         - Jó hogy itt vagy a raktárban szükség van rád. – mondta főnököm

Megcsináltam a dolgom és már nem volt nagy szükség rám ezért hazamentem.

Mivel nálunk ülünk össze előkészítettem a terepet. Kikészítettem néhány kis tálka chipset, mogyorót, sütöttem muffinokat. A többiek hoznak piát.

Felmentem felöltözni 

 és mire kész lettem csengettek. Lerohantam kinyitni.

         - Hello- mondtam egy vigyorral az arcomon, de hamar lefagyott amikor megláttam egy váratlan vendéget…

5. rész A buli...

Sziasztok meghoztam az új részt, mikorra ígértem. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást!

- Na, hova is megyünk? – kérdeztem Sarahtól

- Egy házibuliba. – mondta Troy mosolyogva

- Mi ez a mosoly? És mi az, hogy házibuliba? Én visszafordulok… nem szeretek olyanokba járni!

- Jaj, ne már, ne csináld már ezt! Jó lesz! Ott lesz Dave is. – mosolygott sejtelmesen Sarah

- Ne már komoly? Akkor eszembe sem jutott egy ilyen dolog… - Dave az a fiú, akit már régóta ismerek, nagyon jól ismerjük egymást szeretek vele kettesbe lenni, mert csak akkor teljesen önmaga. A legjobb barátaim közé nem sorolhatnám, mert ő…

- Hahó Ash figyelsz? – szakította félbe Tom a gondolkodásom.

- Jaj, bocsi csak elgondolkodtam…

- Semmi baj…

- Na, de kinél lesz? – kérdeztem a többieket

- Emilynél… - mondta Sarah

- Az meg ki? – húztam fel szemöldököm, mert tényleg nem tudtam ki az.

- Múltkor ott volt a bowlingozásnál.

- Ja, az! Ő jó fej, vagyis nem beszéltem vele sokat, de aranyosnak tűnt. És mikor beszélgettetek?

- Múltkor találkoztunk valahol és elbeszélgettünk és meghívott engem meg téged is a buliba, megkért, hogy vigyünk magunkkal fiúkat is…

- Aha, értem... Szóval meg lettem hívva és te meg tovább sem adtad nekem…

- Jaj, jól van na itt vagy nem az a lényeg ne siránkozz!

Ezzel nagyjából abbahagytuk a beszélgetést. Kb. 20 perc séta után egy gyönyörű ház előtt álltunk meg. Bentről csak a hangos zene hallatszódott. Becsengettünk, csoda hogy meghallották…

- Sziaa Emily! – köszöntünk neki egyszerre mikor ajtót nyitott

- Áhh szóval itt vagytok, örülök hogy eljöttetek. És még fiúkat is hoztatok…

- Igen de Troy az enyém!- Mondta Sarah és birtoklóan ránézett fiújára, majd megcsókolták egymást és bementek az ajtón Emily mellett.

- De ez a hülye még szingli. – mutattam a mellettem álló Tomra, majd én is bementem. Szerintem Emily kicsit részeg volt, mert mikor visszanéztem az ajtóhoz láttam, hogy ő és Thomas egymás szájába kutakodnak. Tom nem ilyen… Na de mindegy bulizni jöttem, nem pedig egy hülye miatt aggódni. Sokan voltak, nagyon is sokan. Bejártam a házat, belülről is nagyon szép volt.

Volt egy szoba ahol csak néhányan voltak, de kissé sötét volt, de láttam ott egy Coca Colás és egy Jack Danielses italos tartályt. 

Odamentem és öntöttem elsőnek az alkoholból majd a kólából a poharamba. Majd még egy körre megakartam hívni magam, de valaki megzavart…

- Nem lesz sok így kezdésként? – ölelt meg hátulról a személy, tudtam ki az illatából, ami keveredett Tequila édeskés illatával.

- Nahát, te itt! Jó látni. Még mindig olyan magas vagy. – Kb. 1 hónapja nem láttam. És a magasság, hát igen én vagyok szerintem a legalacsonyabb itt meg úgy az egész suliba.

- Hallottam, hogy te is meg vagy hívva és eljöttem. Te meg még mindig olyan aranyos kis törpe vagy- mosolyodott el. Az a mosoly a halálba tud kergetni vele. - Mint mindig ma is csinos vagy! – Annak ellenére, hogy volt benne alkohol még mindig kedves volt.

- Köszönöm… - mosolyodtam én is el, bókjai mindig jól estek.

Csak néztem a két barna szemébe, amennyire csak tudtam.

- Tequila?

- Ennyire érződik? Pedig nem ittam sokat. Iszunk egyet közösen?

- Veled bármikor! Menjünk…

Megfogta a csuklóm és egy szoba felé húzott, meglehetősen jól ismerte a házat…

- Aki kér Tequilát ide! – kiáltotta el magát, majd kiöntött valamennyit

Elvett kettőnknek egy-egy kis poharat meg limet és sót. Egy kicsit bekentem citrommal a kezem, hogy a só megragadjon rajta majd öntöttem rá sót.

- Na,na ne ilyen sietősen! Koccintsunk! – megforgattam szemeim majd koccintottunk.

Lenyaltam a sót, lehúztam a Tequilám és a citromból kinyomtam a számba a levet.

Az íze isteni volt. Mivel nem ittak sokan így még maradt ki nekünk. Nem tudom mennyit iszogattunk, de a végén magunkhoz vettük az üveget és néhány citromszeletet, sót és felmentünk az emeletre az egyik szobába. Ráültünk az ágyra és ott folytattuk, amit elkezdtünk. Egyszer Dave a szájára kente a sót és egy kis citromot, tudtam mire céloz, és volt bennem annyi alkohol, hogy meg is tegyem. Lehúztam a kis pohárka tartalmát és Dave száját vettem célzásba, de ő nem bírta tovább előrehajolt és megcsókolt.

Eltoltam magamtól és rá néztem.

- Bocsánat, de az alkohol… jaj, neked ott van Ben. – felállt az ágyról és ment volna, ki ha én nem húzom vissza. Kezeit derekamra tette és sajnálkozva lenézett rám. Lábujjhegyre álltam, hogy minél közelebb legyen arcom hozzá.

- Figyi Bennel szakítottunk ma reggel, és csak azért toltalak el magamtól, mert nekem ez gyors lenne, nem akarom, hogy bárki azt higgye, hogy egy ribanc vagyok.

Elmosolyodott.

Leültünk az ágyra én megláttam az Xboxot, de szerintem ő is.

- Játszunk egyet? – kérdezte, én meg rábólintottam

Autós játékok voltak ott. Driverel játszottunk, ha azt annak lehet nevezni. Mindig összetörtük a kocsit. Nem csoda, örültem, ha nem estem le az ágyról.

Kb. 10-20 perc játék után kikapcsoltuk és lementünk. Szerintem fenn voltunk úgy másfél órát. Bementem vagyis próbáltam eljutni abba a szobába ahol a italtartály van. Kisebb nagyobb sikerrel. Egy a pia nagy hatással volt erre meg a tömeg. Egyszer el is estem és akkor vettem észre, hogy Dave követ, mert ő segített felállni a földről.

- A fránya magassarkú… Csak én vettem észre hogy többen vannak mit amikor felmentünk?- mondtam elég hangosan

- Nem kell egyikre se fogni, hogy elestél inkább csak az alkoholra…- mondta egy mosollyal az arcán

- Vicces vagy nagyfiú!!!- nyújtottam rá a nyelvem

- Nem lesz sok picit az italozásból? Te nem nagyon szoktál inni!

- És? Buliba vagyunk! Itt vannak Tomék, akik vigyáznak, rám nehogy valami hülyeséget csináljak. Tényleg mióta beléptem ide és láttam smárolni Emilyvel az óta nem láttam. – gondolkodtam hangosan majd lehúztam a Jack Danielst mit kiöntöttem magamnak.

- Én is itt vagyok hékás!

Nem mondtam semmit csak mutattam egy féloldalas mosolyt és elmentem táncolni.

Csak táncoltam majd Dave is odajött és velem együtt táncolt.

Nem tudom mikor, de meguntuk és kimentünk a levegőre.

- Én unom ezt a bulit, hazamegyek. - jelentettem ki majd elindultam

- Nem mehetsz, egyedül részegen megyek veled.

- Két részeg… hmm, jó párosítás… - kuncogtam – Amúgy tudod hol lakok mert nem figyeltem oda mikor idefele jöttünk….?

- Igen… Na, látod sokkal jobb hogy jöttem… - nevetett fel

- Hívtam volna taxit… - Húztam fel a vállam

- Az pénzkidobás… És így legalább van társaságod…

- Igaz, de most leveszem a magassarkút mert már nagyon fáj a lábam… - majd lehúztam és kezembe fogtam

Szerintem a fél órás utat megtettük úgy 1 óra alatt. Mikor hazaértünk beinvitáltam.

- Szerintem te jobban bírod a piát, mint én! – jelentettem ki

- Ez biztos! De éhes vagyok, van valami kaja?

- Öhmm… Hát nincs!

- Mi az már, hogy nincs? Rendelünk pizzát? Vagyis ez nem kérdés! rendelek pizzát!

- Oké nekem mindegy felmegyek átöltözni. – Úgy érzem kezdtem picit józanodni, de még nem voltam biztos, hogy sikerül felmenni a lépcsőn.

- Rendben menj, de vigyázz a lépcsővel!

- Áucs! – Hülye lépcső - Igen és nem sikerült rám vall, csak én vagyok ilyen béna! – mérgelődtem a lépcső felénél mikor elestem a szőnyegbe. – Mi a francért kell, lépcsőre szőnyeg nem vagyunk se előkelők, se sztárok, hogy piros szőnyeg legyen a lépcsőn.

- Nyugi kislány! Jól vagy? – Kérdezte nevetve

- Igen, de tényleg miért kell?

- Jaj, ne mérgelődj már! Olyan, vagy mint egy házsártos boszorka! – fogta meg kezem, hogy felsegítsen

- Hagyj, békén fel tudok állni magamtól is!

- Jaj, ne csináld már! Nem úgy gondoltam. – keseredett el

- Jól van, tudom én! Csak ne mondj ilyet!

- Akkor milyen pizzát kér őfelsége a királykisasszony? – kérdezte mikor már lábamon állva mentem felfele

- Inkább jobban szeretem, ha Ash hercegnőnek hívnak! Érti szolga? Amúgy meg bármelyiket megeszem. Köszönöm

- Ash hercegnő tiszteletére egy sima sonkás sajtos rendelve! – mondta majd elnevette magát

Mosolyogva bementem a szobámba átöltöztem pizsire és lemostam a sminket. Mikor leértem a lépcsőn akkor vette át Dave a pizzát. Leültünk és megettük.

- Na én megyek is!

- Ne menj, nem szeretnék egyedül aludni. - kérleltem

- Jól van, de akkor itt alszok lent a kanapén!

- Nem! Velem fent! Ellenkezést nem fogadok el! – mosolyogtam

- Értettem főnök! De el kell fogadnia, hogy alsógatyában alszok! – mondta kacér vigyorral az arcán

- Jól van nekem mindegy.

Felmentünk ő levetkőzött kisgatyára és befeküdt mellém. Nem soká én elaludtam.

De finom illatot érzek. Olyan omlett illat. Erre jó kelni. De a fejfájás nem a legjobb.

Megtapogattam a mellettem lévő helyet. Üres volt. Felvettem a mamuszom és lecaflattam.

- Finom illatok… - mondtam Davenek mikor mellésétáltam. – De honnan szereztél hozzávalókat?

- Tudod, van olyan a világon, hogy kisbolt. - mondta kissé rekedtes hangján

- Te már voltál bevásárolni? Azta!

- Fejfájás? – kérdezte

- Ne is mond! Mennyit ittam tegnap?

- Sokat! Tessék, itt van egy kis víz és gyógyszer! – majd kezembe nyomta a poharat és a gyógyszert.

Leültem az egyik székre és néztem, ahogy csinálja a reggelit. Majd mikor végzett kitette egy tányérra és jóízűen megettük.

Mikor befejeztük elmosogattam mentem volna fel zuhanyozni, de csengettek…