10. rész

Sziasztok! Elnézést a kimaradásomért, de mindenkinek vannak kötelességei! :D Nem hosszú. De 10. rész Ebben a részben kicsit részletezek...  Köszönöm azoknak akik olvassák, a 2 feliratkozót, és a több mint 400 oldalmegtekintést. Nagyon jól esik! Jó olvasást!

 Davel nagyon jól elvoltunk, még jobban megismertük egymást, ha még ezt lehet mondani. Rájöttem, hogy ő az a védelmező típus.

         - Ashe, nem megyünk el a Starbucksba ? – néztem rá kérdőn mivel itthon is kávét vagy valami ilyesmit. – Öm.. tudsz nekem akkor csinálni egy Caramel macchiatot? – nyújtotta rám nyelvét.

         - ha nem vigyázol, még lecsípem. – incselkedtem vele.

         - Akkor? Na kérlek! – nézett rám boci szemekkel

         - Na jó legyen! De nem azért mert ilyen szépen néztél, hanem mert én is megkívántam.

         - Szóval játszadozunk kisasszony? Csak nehogy vesztesként jöjj ki!

Fogta meg a kezem és elindultunk a kétsaroknyira lévő kis Starbucksba. Csipesz a kezembe maradt. Dave bezárta az ajtót és maga után húzott.

         - Ömm, Dave nem gondolod, hogy nem vihetjük majd be Csipeszt? Meg hideg van megfogok fagyni. – lihegtem miközben rohantunk, örültem ha kiscicám nem esik ki a kezemből.

         - Azért sietek, hogy ne fázz annyira. Fog erősen a picit! – utasított.

5 perc futás után, fújtatva beléptünk a kis italboltba.

         - Heey kicsi lány nem hozhatsz be állatokat ide! – meredt rám az egyik pultos macskámra.

Álltam volna fel de Dave mellém állt és megfogta a vállam.

         - Dave te itt? Ja ez a csajszi veled van? – nézett fel Davere, aztán hozzám fordult. – Bocsi. Nyugodtan üljetek le, kérjetek, ne zavartassátok magatokat!

         - Az igazság az, hogy mi csak elvitelre vinnénk az italokat. – mosolygott a fiúra Dave.

         - Linda gyere ki, szolgáld ki Davet! – kiabálta hátra a szőke lenyalt hajú fiú. Csodálkoztam, hogy ennyire ismerik itt D-t. Felálltam és odamentem hozzá. Senkit se zavart hogy a Linda nevű csaj és a fiú kiabálnak egymással.

         - Ez most komoly hogy nekem ezt a csajt kell midig kifognom? – motyogta mag elé Dave, nem értettem mi folyik itt

         - Minden rendben? – kérdeztem tőle, mivel összeráncolta homlokát mikor meglátta a lányt aki gondolom a Linda névre hallgat.

A lány nagyon …. hogy is mondjam az a tipikus plázacica. Irritált a hangja olyan volt mintha héliumot szívott volna de nem kicsit…

         - Egy Caramel Macchiato lesz. – mondta majd rám tekintett

         - Milyen teákat ajánlasz? – néztem a csajra

         - Akkor az legyen, amit múltkor ittam az finom volt. Az biztos neked is ízleni fog. – mondta és magához vont derekamnál. Csipesz mozgolódott ölembe.

         - Rendben. Vette elő a poharakat. Csak néztem, hogy minek ír nevet a pohárra. Furcsálltam, mivel rajtunk kívül nem volt senki bent. 5 perc toporgás után kész lett. Dave elvette a dolgokat és elindultunk.

Otthon hideg volt. Biztos nyitva hagytuk az egyik ablakot. Még kicsit sütött kint a nap. Felmentem egy pulcsiért és kiültünk a teraszra.

         - Francba miért nem vettem fel hosszú nacit? – Dave erre csak kuncogott egyet és ölébe húzott. Bőre olyan meleg volt.

         - Kóstold meg, olyan finom! – tette szám elé kávéját.

         - Hmm.. ez tényleg finom!

         - Nézd! – mutatott macseszomra.

Csipesz éppen a próbálta teámat kóstolgatni.

         - Csipesz azt nem szabad! – mondtam neki és elemeltem onnan az ölembe és elkezdtem simogatni

         - Picim. Most miért olyan aranyos volt?! – Dave csak nézett rám

         - Még kicsi és hideg! Megfázhat. – szomorodtam el a gondolatra.

         - Nagyon szereted ezt a kis szőrmókot. – erre csak bólogattam. Pár hét alatt mennyire meglehet valakit megszeretni. Kismacskám hirtelen kiugrott az ölemből és bement a házba.

         - Nyitva hagytuk az ajtót? – kérdeztem

         - Úgy néz ki. – vonta fel vállait. – Állj fel légy szíves!

         - Miért olyan nehéz vagyok? – emeltem fel szemöldököm, miközben álltam fel

         - Jaj te – mosolyodott el, az a mosoly ha nem fogná még  derekam már biztos itt rogyok össze. – Gyere. Várjál, bezárom az ajtót, hogy Csipi ne tudjon elszökni utána, mutatok valamit.

         - Csipi?

         - Ha nem tetszik hogy így becézem nem fogom.

         - Nekem jó! Majd meglátjuk ő hogy szereti.

Dave kinyitotta a hátsókert kapu ajtaját és egy kicsit még sétálgattunk. Pár perc múlva egy kissé elhagyatott játszótérféleségen voltunk.  

         - Megvagy! Kapj el. – jelentette ki miután elengedte kezem és megbökte vállamat.

         - Erről nem volt szó! – mutatta fehér fogait. Élvezte hogy ő már méterekre áll tőlem de én még mindig ott állok ahol hagyott.

         - Nem tudod kivel kezdtél ki! Fuss, mert ha elkaplak te nem fogsz soha többé elkapni! – futottam utána egy nagy mosollyal az arcomon, miközben kergettem ezt az álom pasit akit már magamnak tudhatok elgondolkodtam,hogy mikor belépett az életembe minden jobb lett. Segített, ha apummal összevesztem, nem kérdezte mi a pontos bajom, látta rajtam, és segített.

         - Min gondolkozol ennyire? – ölelt meg hátulról

         - Megálltam volna? Úristen én ennyire el tudok kalandozni?

         - Úgy látszik. De nem baj, már úgy is hidegebb van és kezd sötétedni.

Szembe fordított magával, fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset.

         - Mi volt ami ennyire lefoglalt, hogy azt se veszed észre hogy pár perce itt állok mögötted?

         - Szerintem dilidokihoz kéne fordulnom! Vagy van egy jobb ötletem! Elmondhatom neked? Mert nem bízok meg azokban az emberekben!?

         - Dave Lock doktor vagyok! – úgy tett mintha „szemüvegét igazgatná - Kérem, mondja el problémáit! – ment bele a játékomba.

         - Kérem doktor úr! Úgy érzem magam, mint egy kis tinédzser.

         - De hát kislányom nem vagy te több 17 évesnél.

         - De hát doktor úr! Ne szóljon, közbe kérem! – Ő erre csak védekezésképp maga elé tett kezeit. – Találkoztam kb. másfél éve egy fiúval és esetlenül beleestem, mint a részegek szoktak a gödörbe. Pár hete fordult komolyabbra a kapcsolatunk. Mit tegyek, hogy érzékeltessem vele mennyire szeretem? –végig nézett alacsonyságom miatt egyszer-egyszer behajlította térdeit hogy egy szintmagasságba legyünk.

Dave közelebb húzott magához és most először csókolt meg. Ajkai puhák voltak, és oly édesek. Elgondolkodtam volna, ha nem foglal le csókjával, hogy a méz vagy ajkai az édesebbek. Meg kell mondanom, Bennél nem éreztem volna ezt. Ezt hogy a pillangóim a hasamból ki akarnak törni. Nyelveink csak úgy küzdöttek a dominanciáért. Felemelt ölébe és csak úgy tartott mintha toll lennék. Levegőnk elfogyott így abba hagytuk. Még nem tett le öléből. Néztünk egymás szemébe. Számon még éreztem ajkai édes ízét. Letett, de még mindig magához szorított, de nem erősen épp úgy hogy megvédjen. Porcelánbabának éreztem magam. Kézen fogva szótlanul mentünk vissza haza. A csend jól esett, nem volt kínos. Tudtam hogy neki is most a fejébe ezer dolog cikázik így én sem firtattam a beszédet.

Odaértünk és megfogta mindkét kézfejem és maga felé fordított.

         - Picim, Nagyon szeretlek. – puszilta meg homlokom.

         - Én is szeretlek. – hozzábújtam, hallottam szíve dobogását. Ha azt mondom, hogy kórházba lenne a helyünk mert mindkettőnké olyan gyorsan vert, és nem mástól attól, hogy kimondtuk ezt az egyszerű de mégis nagyot jelentő szót.

         - Picim! Bocsánat, de nekem mennem kell.

         - Várj! Ha megnézünk együtt még egy filmet és utána mész úgy jó?

         - Nem akarok zavarni!

         - Kit zavarnál? Mert engem az biztos, hogy nem!

Bólintott egyet.

         - Gyorsan lezuhanyozok, és máris nézhetünk filmet.

         - Siess, addig összedobok valamit. – mosolygott rám.

A zuhany alatt végig gondoltam a dolgokat. Boldog voltam, mint még ezelőtt soha. Apa, Dave. Bár volt néhány dolog ami szúrta a nem létező csőröm. Például Tom. Ezt majd megkell beszélnem vele, de hogyha még a telefont se veszi fel, nincs kulcsom hozzá, szülei ha meglátnak megfordulnak és elindulnak az ellenkező irányba.? Kell egy kiskaput találnom!

         - Ohh sietnem kéne. – mondtam hangosan.

Gyorsan kiszálltam, megtörölköztem és felöltöztem.

         - Mit csináltál?  Csak nem szendvicsek és forró tea? – ínycsiklandozóan nézett ki.

         - Pontozd! – méregette arcom mikor beleharaptam a szendvicsbe.

         - Tízből olyan tizenegy! – mondtam

         - Ohh de jó! – örült, hogy ízlik amit csinált nekem.

         - Áhh ez forró – kicsit sikoltottam, mivel én hülye megégettem nyelveim.

         - Te! Nem láttad, hogy gőzölög még? Picim!

         - Nyanyon fáj. – nyámmogtam 

         -Én kis szerencsétlenem.! – simította meg arcom és megpuszilt.