3.rész Csipesz

Sziasztok tudom kihagytam néhány napot és sajnálom. De meghoztam és kicsivel hosszabb lett. Remélem tetszik! puszz 

Bezártam az ajtót. Bent megkérdeztem, hogy jön-e velünk, de pakolnia kell a holnapi útjára. Mint kiderült dolgoznia kell. Amerikában kapott egy lehetőséget apukáján keresztül. Nem nagyon örült, mivel neki a szenvedélye a zenélés és nem pedig az, hogy irodában gubbasszon és papírmunkával foglalatoskodjon. Fájt az az érzés, hogy már nem bújhatok hozzá, nem csókolhatom meg. Jó tudom azt mondtam, hogy már nem érdekel, de mégis 2 év hosszú idő. Minden egyes olyan pillanat, amit szerintem 90 éves vén trottyként se fogok elfelejteni azok játszódtak le bennem, a legjobb perceink amik már a múlté. Csakis azé. Fájt elengedni. Sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Úgy hiszem Ben nem mondott semmit Sarahéknak mert csak furcsán méregettek, mert nem tudták miért vagyok ilyen néma.

- Ashe, mi a baj olyan letörtnek látszol pedig olyan boldog voltál még a telefonba? –Troy és Thomas egyetértve bólogattak. Olyan jól esett, hogy ennyire aggódtak

- Csak öhm.. Ben nem mondta? – próbáltam valahogy kertelni csakhogy ne ez legyen egész nap a téma. Bevallom, nem vagyok jó ebben.

- Mit kellett volna mondania? – Thomas szemöldökét felhúzva méregette arcom miközben válaszomra várt.

- Reggel hát ööö – próbáltam húzni az időt magam se tudom miért… tudtam hogy úgyis el kell mondanom. – Szakítottunk. – mondtam ki ezt az egyszerű szót nem olyan könnyen.

- Mi? Szakítottatok? De miért? Ja, bocsi ez hülye kérdés volt. – Sarah kérdéseit  próbáltam csak sóhajjal elintézni, de tudhattam hogy neki se, és a két fiúnak se kielégítő a válasz.

- Reggel átjött, hogy megmondja, elutazik egy hónapra holnap.

- Igen nekünk csak ezt mondta el.

- Kicsit túl későnek éreztem, hogy ezt elmondja ezért vita lett ebből majd… - elmeséltem mindent szóról szóra. Ők meg türelmesen és nem beleszólva figyelték mit mondok, szinte itták a szavaim.

- Tudod, hogy apukád nem fog ennek egy kicsit sem örülni. – Thomas feltette ezt a nagyon jó kérdést, amit még magamnak sem tettem fel miközben beértünk plázába ahol mindent lehet csinálni. A ruhaszalontól kezdve a biliárd teremig, mindent találsz itt.

- Bevallom, ezen még nem gondolkodtam el. De hiszem, hogy minimum egy 

fejleordítással kezdi, ha nem egy pofonnal. – mondtam mosolyogva

- De ezen túl is barátkozhat a szüleivel nem? – tette fel ezt a kérdést Troy

- Troy engem nem is érdekel, mit csinál, csak engem hagyjon ki a nyáladzásból… - vettem kicsit viccesre hangulatot. – Na de mindegy hagyjuk ezt a témát. Apu adott pénzt mivel elutazott egy hétre vagy többre. Figyeljetek, mit mondok!!!

- Fülelünk! Felvegyük, hogy utána ne mondj ellent magadnak? – Erre a kérdésre jól oldalba löktem Thomast. Szegény fel is borított egy nénit. Én csak kuncogtam, míg ő felsegítette a körülbelül 60as éveiben járó öregasszonyt, és egy *ezt még megkapod* pillantást lövellt felém. Védekezésképp magam elé tettem kezeim. Sarah és Troy már sírtak a röhögéstől csak ők elmentek távolabb nehogy ezzel megsértsék a nénit. Thomas bocsánatot kért és odajött hozzám.

- Ezt még megkapod! Hallottam, ahogy a néni azt mondta milyen udvariatlan, tuskó vagyok. – Lógatta orrát mivel ő nem szokott csak úgy járókelőket felborítani, főképp nem időseket.

- Bocsánat, de nem láttam hogy ott van. – Próbáltam magam védeni. Tényleg nem láttam.

- Szóval túl dagi vagyok?!

- Nem! Nem azt mondtam te bugyuta! – Veregettem meg a hátát. Már két jó barátaink fetrengtek a röhögéstől.

- Na, folytasd! – Törölte le az egyik könnycseppét Sarah.

- Na akkor kijelentem! MA ELMEGYÜNK EGYÜTT B-U-L-I-Z-N-I!!! – A végén már, mint egy hülye úgy kiabáltam.

- ÁÁÁÁ Megtört a jég! Ashet nem kell elrángatni buliba hanem magától, jön!!!  Ugrált örömében barátnőm. Körülöttünk lévő vásárlók vagy akik itt pihenik ki egy hosszú hetet mind szem forgatva néztek ránk mint hülyékre.

- Na és melyikbe megyünk? – Tette fel ezt nem is oly könnyű kérdést Troy

- Tudod nem szoktam járni, bulizni ti tudjátok melyik a jó hely rátok bízom. – Mondtam kicsit flegmán.

- Akkor én tudom is, hogy melyikbe megyünk!- Kiáltott fel Sarah miközben ujjával felfele mutatott.

Nem akartam megkérdezni, nem voltam biztos abban, amit akkor mondtam, csak jól akartam magam érezni.

Elmentünk egy állatbolt előtt. Egy nagyon aranyos kiscica játszott a gombolyaggal. Még nagyon pici volt beleszerettem első látásra. De nem mehettem be a boltba, mert a többiek tovább húztak. Felmentünk az emeletre bowlingozni. Nagyon jól éreztük magunkat. Thomas nyert ezért meghívott minket egy üdítőre. Miközben ittuk a koktéljainkat, mert azt választottunk megbeszéltük, hogy nálunk gyülekező 7 és fél 8 között. Megittuk és elbúcsúztunk egy időre. Troy és Sarah elindultak haza, Thomas velem jött mivel majdnem szomszédok vagyunk.

Már mentünk volna ki a plázából, de megálltam az állatbolt bejárata előtt.

- Mit akarsz itt? – Thomas csak nézett rám és várta válaszom

- Gyere! – Fogtam meg a karját és behúztam.

Megnéztem közelebbről is az édes kiscicát, megkérdeztem az eladótól mit kell egy ilyen pici macsesszal csinálni. Persze tudom, hogy etetni meg figyelni kell rá, csak hogy tudjam, hogy kell-e valami mást is. Thomas csak a kutyákat nézegette.  

- Nézd, nem tudom miért jöttünk be, de menjünk, mert már írtóra éhes vagyok és fáradt! Nem tudom ki miatt keltem ilyen korán. – Nézett rám szúrós szemekkel, de láttam a kis mosolyt, amit a mondata után eleresztett. Ránéztem az órára és tényleg később volt, mint hittem. Egészen pontosan fél kettőt ütötte. Mondtam Thomsnak, hogy menjen ki, csak elintézek még valamit.

Kifizettem a pénzt. Azt hittem drágább lesz… És kezembe a kismacskával mentem ki boldogan az üzletből ahol már Tom várt.

- Na ez most komoly? – Nézett rám meg a kismacskára, mint borjú az új kapura.

- Otthon egyedül vagyok. Nincs, kivel aludjak és beszélgessek, meg amúgy is úgy nézett rám mintha csak nekem született volna.

- Abban már biztos vagyok, hogy nem vagy normális – röhögött – és hogy apukád nem lesz elragadtatva. Tudod, hogy én bármikor átmegyek hozzád, ha szükséged van valakire!

- Tudom és köszönöm. Csak már úgyis szerettem volna egy háziállatot, mostmeg itt van egy jó adag pénz, amivel nem tudok mit kezdeni.

- Add nekem. Na jó vicceltem. Nekünk is van elég abból. – Hát igen Tomék sem mondhatták, hogy nincs miből megvenni a legjobb ruhákat, bútorokat.

Tom hazakísért és még be is jött.

- Nézd Cuki! Ez mostantól a te házad is!- Bemutattam házat.

- Szóval már van neve is! Cuki az illik rá, de olyan fura. De cuki ez a Cuki… Nem gondolod?- kérdezte miközben mentünk felfele a szobám felé

- Ömm én csak mondtam, ami eszembe jutott. De majd ezen még gondolkodom.

Letettem kiscicámat az ágyamra. De ő nem elégelte meg a kis helyét ezért lassan felmászott ablakpárkányomra, ami elég könnyű volt a cuccaimnak hála meg az éjjeliszekrényemnek köszönhetően. Odamentem mellé, amikor ő a párkányomban lévő cicaszobor mellé állt.

- Pózolj a kamerának Csipesz! – Tom a kezébe fogta a kamerát. És mikor kimondta a nekem kicsit sem közel álló Csipesz szót kiscicám odafordult és Tom pedig lekapta. 

2.rész Ben és a kapcsolatom

Itt a második rész. Nem tudom nekem nem nagyon tetszik. De a ti véleményetek számít! Jó olvasást! :D

Ránéztem a telefonomra. Ben nevét láttam a kijelzőn. Nem akartam vele beszélni. Az utóbbi időben a kapcsolatunk elhidegült, olyat is hallottam, hogy ő egy másik lánynál keresi a boldogságot. Én se vagyok olyan boldog vele már, de apám nagyon szereti őt mivel a szülei gazdagok, és ugye nekik megvan a közös témájuk. Bennel 2 éve járunk. Nagyon szeret gitározni, ami jó volt, mert engem is megtanított. Visszamentem a csaphoz és elmostam a kis tálam  hogy ne legyen később több mosatlanom. Ránéztem az órára még csak fél nyolc volt. Kilencig még van másfél órám. Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom hogy megnézzem a twitterem. Kaptam Bentől egy privát üzenetet.

- Ash baby beszélnünk kell és vedd fel a telefont! – Ha nem csak felhív és itt is ír az már tényleg fontos lehet. Nem nagyon szoktunk annyira neten beszélgetni. Elgondolkodtam, hogy hányszor hívhatott már, de mivel lent hagytam a telefonom és lusta is vagyok lemenni érte gondoltam majd itt írok neki. Egyszer csak kulcscsörömpölést hallottam. Ki lehet az? Apám elment, másnak nincs kulcsa. Ohh de mégis az egyetlen ember, akinek apám kulcsot adott az Ben volt. Gyorsan befeküdtem az ágyba mintha aludnék. Talán beveszi… Gyors dübörgés, amit az ajtóm nyikorgása követte. Lassú léptekkel közelített az ágyamhoz. Szóval akkor tényleg bevette. Nyomott egy puszit a homlokomra ébresztő gyanánt. Régen mikor megpuszilt csak attól kirázott a hideg jó értelembe persze. Szép lassan kinyitottam a szemem és úgy tettem mintha eddig aludtam volna.

- Jó reggelt Ash! Hívtalak, de nem vetted fel, gondolom, azért mert lent van a telefonod a konyhába. Azt hittem van valami baj. – Ekkor jutott eszembe, hogy a laptopom tetejét nem hajtottam le így a tervem füstbe mehet, oly hülye vagyok. Ránéztem, de láttam, hogy a képernyője sötét. Megúsztam.

- De hogy került az oda? Én úgy tudom, hogy utálsz úgy elaludni, hogy nincs melletted! Emlékszel múltkor is hiszti rohamot kaptál, amikor lent hagytam.

- Bocsi Ben csak apu korán elment, lementem köszönni és magammal vittem. Annyira fáradt voltam, hogy lent hagytam. Igen jól tudod és azért már bocsánatot kértem. – Jaj hát igen múltkor elkérte a telefonom hogy felhívja anyukáját és lent hagyta a WC-be! Ki a fene hagy egy telefont a Wc-be? És ki a franc beszél telefonon a toiletbe? Csak én gondolom úgy, hogy csak el akart bújni, hogy én ne hallhassam?  Ben úgy tudja, hogy apukám és köztem felhőtlen a kapcsolat. Ha jött hozzánk apummal mindig eljátszottuk az apa-lánya közötti jó kapcsolatot. Ezt nem én akartam, ezt régen apu tervelte ki, hogy Ben szülei azt higgyék, hogy ő legjobb apuka a világon. De kezdek a színjátszásba belefáradni. Minek játsszam azt, ami nem igaz a szerelmem előtt. Ha még egyáltalán az.

- Ash beszélnünk kell! – Mintha ezt nem tudnám… ez a valami, tényleg fontos lehet. – Holnap én elutazok egy hónapra. – Micsoda holnap és egy hónapra? És ezt csak most tudom meg mikor akarta elmondani? Gondolom, tudhatta mit gondolok arc mimikám láttán.

- Drágám, tudom, hogy későn szóltam és ne haragudj, de féltem elmondani. Meg nem is olyan régóta tudom.

- Mégis mióta? Mióta tudod ezt? – Kiakadtam, nem tudtam mit reagálni. Mégse érzem azt az érzést, ami a kapcsolatunk elején volt, de akkor, is két hosszú éven át együtt voltunk  Egy kapcsolat alapja a bizalom.

- Egy hete. –Halkan, lehajtott fejjel mondta ki ezt a két szót, ami mintha kést szúrtak volna belém olyan volt.

- Ha én megtudnám, hogy el kell mennem egy hónapra máris hozzád rohannék, hogy elmondjam.

- Nem, nem hozzám, ezt te is jól tudod. –Hirtelen felemelte a hangját még sose volt ilyen. Be kell ismernem megrémisztett. – A kis barátaidhoz mennél, hogy elújságold milyen jó módod lesz. Nem is tudod, hogy minek megyek el akkor meg miért vagy ilyen?

- A barátaimat ne kicsinyítsd le! Nem tudsz te róluk semmit, és rólam se! – De jó úgy hiszem ez a nap már nem lehet jobb…

- Ismerd be, hogy igazam van, és nem csak ebben, hanem abban is, hogy csúnya volt az a színjáték, amit apukáddal egész végig csináltatok!

- E.. E. Ez. Ezt te meg honnan? Honnan tudod? – Megdöbbenésben már beszélni sem tudtam.

- Figyelj Ash előttem nem kellett volna! Tudom, hogy csak azért csináltad, hogy apukád jó benyomást keltsen a szüleimnél. Még annak ellenére is végigcsináltad, hogy apukád kényszerítette rád. Én tudod hogy kiszúrom a műgrimaszt. – A hangja nyugodt lett. Hirtelen kedélyváltozás…

- Akkor miért nem tudattad velem hamarabb, hogy tudod? Miért kellett nekem színészkednem? – Ben csak egy nagyot sóhajtott, majd mielőtt mondott volna valamit gyorsan visszaszívta. Pár perces csönd. A konyhában lévő régi hűtőnk zúgásár lehetett csak hallani, azt is ki kéne cserélni már.

- Nézd! – Félelmetesen egyszerre szólaltunk meg. Milyen különös! Mindketten ugyanarra gondolunk.

- Nyugodtan mond! – Ben udvariassága ilyenkor sem hagyja faképnél.

- Nézd, jobb lenne ha most szerintem sza… - ma mindenki közbe szól a mondatom felénél???

- Szakítanánk. Mindkettőnknek jobb lesz. Meg bevallom, én nem érzem azt, amit az elején. – Kicsit megnyugtatott, hogy nem nekem kellett kimondani, és hogy nem csak én érzek így.

- Így te is tudsz csajozni. –Vettem viccesre a témát mivel ő utál lányokkal flörtölni. Minket is a régi ismerősök hoztak össze.

- Te meg pasizni…

- Nagyon vicces vagy. – Kis hülyéskedés után megbeszéltük miért és hova megy. Megbeszéltünk minden olyan dolgot, amit titkoltunk egymás elől. Mint kiderült nem csak nekem voltak titkaim.

A meghitt beszélgetés csak az zavarta meg amit az óra mutatott. Ugyanis már fél kilenc volt én meg fél óra alatt nem tudok elkészülni. Gyorsan felpattantam az ágyról mivel még mindig ott ültem, vagyis ültünk. Ben csak felhúzta szemöldökét a furcsa viselkedésemre.

- Sietnem kell mindjárt itt vannak Sarahék. – Ezzel be is mentem a fürdőszobába. Hallottam, ahogy Ben bekapcsolja a rádiót olyan hangosra, hogy én is halljam a vízfolyás mellett. Gyorsan elkészültem, mivel én hülye nem hoztam be ruhát magammal becsavartam testem a törölközőbe és úgy mentem ki. Ben nem volt a szobámba. Felvettem a szettet amit gyorsan összeállítottam.

 Kissé kihúztam a szemem szemceruzával majd felkentem kedvenc piros rúzsom. Kikapcsoltam a laptopom. Felvettem a kis táskám beledobtam a szükségesebb dolgokat és lementem. Már Sarah és Troy ott várt rám. Felvettem a pénzem és a telefonom a konyhapultról és elindultunk. 

1.rész Szombati kelés...

Meghoztam az első részt remélem tetszeni fog! Lehetne, hogy jelzitek?! Köszi 

-Kislányom gyere le! De most ne „mindjárt”!- De jó megint apunak az ordibálására keltem…

-Felhúzom a mamuszom és máris ott leszek!- Miközben a pihe puha ágyamból keltem ki, ami most a kinti csípős őszi idő ellentéte volt. Olyan meleg volt és hívogató mikor visszanéztem rá. Nem, nem bújhatok vissza, apa így is ideges hallom a hangján. Felvettem a kedves kis zsiráfos mamuszom, amit még nemrég Sarah barátnőmtől kaptam szülinapomra. Letrappoltam a földszintre. Apu a konyha és az étkező között lévő boltív alatt álldogált. Egyik kezében az aktatáskáját másikba pedig pénztárcáját véltem felfedezni. Közelebb léptem, hogy megöleljem és megpusziljam, de ő eltolt magától. Ahogy gondoltam, amióta csak ismerem hűvös a kapcsolatuk. Annyiszor próbáltam helyrehozni, de sose sikerült.

-Ashley –Sose becézett, ami nagyon zavart. - Itt van pénz, tudom ma este bulizni akarsz, vegyél magadnak ruhát vagy valamit, nekem mindegy. – Azt hiszi, hogy szeretek bulizni, ha egy évben egyszer elmegyek az már sok is.

- De apa én nem… - mondtam volna tovább, de ő közbeszólt.

- Akkor menj el a Suzieval meg Tonyval moziba. – Na, mondhatom, szép még a barátaim nevét se tudja. Kezdtem kicsit kiborulni, mert úgy tesz mintha Sarahékkal nem 10 éve lennénk barátok, hanem most ismertem volna meg őket a napokban.

- Őket nem Suzienak és Tonynak hívják hanem Sarah és Thomas. Jó lenne legalább a legjobb barátaim nevét megtanulni, ha már engem nem vagy képes becézni. Ja és eldöntöm én, hogy mit csinálok. -Ekkor már szinte ordítottam vele. Felrohantam a szobámba és teljes erővel becsaptam a szobaajtóm.

- Jó lenne moderálni magad! Elmentem! – Csak egy ajtócsapódást hallottam majd hogy elhajt a kocsival. De jó úgy látszik, egy hétre megint elmegy és újra összekaptunk. Felhívtam barátnőmet, de mikor megláttam, hogy mennyi az  idő gyorsan kinyomtam volna, ha meg nem hallom Sarah mély rekedtes hangát ami azt jelenti hogy felkeltettem. Azt hiszem nem örült nekem…

- Mi a franc Ash? Hajnali 7 óra van és szombat és tudod, hogy tegnap este buliban voltam. Éppen álmodtam az én szőke hercegemről, aki egyébként barna és itt fekszik mel… - Itt hirtelen megállt a szidásommal és azt hallottam, hogy idegesen kezdi venni a levegőt és elkezd ordítozni a telefonba

- Troy hol a fészkes fenébe vagy? Troy ne játssz! – Barátnőm aggódását hallva hogy hova tűnt pasija máris jobb kedvem lett. Szinte már sírtam a röhögéstől. Egyszer csak egy nyálas lány hanggá eltorzított fiú hangot hallottam. Troy volt az.

- Jaj kicsim ne ordibálj már! Csináltam neked reggelit, mivel anyukádék elmentek itthonról én csináltam neked reggelit. – Ezt hallva már majdnem bepisiltem a röhögéstől. Hát igen, ha a barátnőmet és pasiját kell valaki ismeretlenek bemutatni az őrült szót nem lehet kihagyni a felsorolásból. Jó étvágyat kívántam nekik, mire az én gyomrom is elkezdett korogni. Gondoltam lemegyek enni, de előtte megmondtam barátnőmnek, hogy ha már ilyen hamar felkeltünk elmehetnénk valahova. Megbeszéltük, hogy 9re itt lesznek. Küldtem egy üzenetet Thomasnak is. Nem kaptam visszajelzést ezért gondoltam alszik. Nem baj, ha kihagy egy közös programot. Lementem a konyhába megláttam a konyhapulton két darab 100 fontot, és egy cetlit. Ez volt ráírva:

„Itt van 200 font egy hétre, meg tettem a kártyádra még kis pénzt. Költsd el arra, amire akarod, de maradjon meg! Ha nem jövök, egy hét múlva se sajnálom, de a cégnél zűrzavar van. Áthívhatod a barátaid vagy Bent, hogy aludjon itt. Szia Apa.”

Ahogy gondoltam megint elmegy, és most lehet nem csak egy hétre. Volt már hogy 1 hónapra ment el, de akkor még volt takarítónőnk, aki itt volt minden percben és órában, csak hogy figyeljen rám, mert akkor még kicsi voltam. A pénz meg kit érdekel. Elindultam a hűtő felé kivettem a tejet és elővettem kedvenc müzlim, megcsináltam a reggelim. Persze nagyon bonyolult volt… Miután megettem a mosogatásba kezdtem volna bele ha a telefonom nem csörgött volna.

Bemutatkozás

Hm.. Hol is kezdjem.? Oh Sziasztok Ashley Maz vagyok. Barátaim csak Ashnek vagy Ashenek hívnak. 17 éves vagyok, vagyis a múlt héten töltöttem be. Apukámmal élek mivel kiskoromba édesanyám elhunyt. Apukámmal nem a legjobb a kapcsolatom, a pénzzel akar engem boldoggá tenni. Ezért nagyon igényelem a szeretetet. Van egy nagyon jó barátnőm Sarah és egy legjobb barátom Thomas. Sokszor el szoktunk járni, szórakozni. Nem most nem a bulikra értettem. Nem nagyon szeretek bulizni, csak ha olyan kedvem van és van olyan hogy egy évben csak kétszer van. Általában bowlingozni, bmx-ezni bár Sarahval akkor csak Thomast szoktuk nézni és a többi srácot. Szeretünk moziba járni még akkor is ha rossz filmeket adnak mert a film felénél már egymást szoktuk dobálni popcornnal, aminek persze nem szoktak örülni a körülöttünk ülők. Elsőre csak ennyi majd még megtudtok rólam dolgokat! Pusz 

Hello

Sziasztok megnyitottam második blogom (első megbukott) :) Egy lányról fogok írni. Remélem tetszeni fog! Az oldal még fejlesztés alatt áll szóval egy kis időbe fog telni míg meg nem találom a legjobb kinézetet. Részekről majd beszélünk! :D